Az első Mentor-díjasok

Meghitt hangulatú ceremónia keretében vette át szombaton, március 26-án a kolozsvári Szabók bástyájában tíz kiváló oktató, edző az első ízben kiosztott Mentor díjat. 

A ceremóniamester szerepet vállaló Marius Tabacu, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója, A Közösségért Alapítvány kurátora meghökkentő kijelentéssel vezette be az eseményt. Elmondta, a határmódosítás feltétlen hívének tartja magát. Azt is hozzátette azonban, hogy a belső határaink módosítására gondol, ”azokéira, amelyeket mindannyian a lelkünkben viselünk, amelyekkel küzdünk, amelyeken megpróbáljuk átlépni, hogy jobbak, rátermettebbek és elsősorban boldogabbak legyünk”.

Ferencz Szabolcs, a MOL Románia ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az általa vezetett társaság immár öt alkalommal szervezte meg a Segíthetek? Tehetségtámogató Programot, és akarva-akaratlan is a tehetséges gyerekeket felkészítő tanárokra, edzőkre terelődött a figyelem. Így született meg a Mentor díj gondolata. A díjátadó ünnepségen valamennyi díjazott azt követően lépett a színpadra, hogy levetítették a róla készült portréfilmet. Azután vehették át a Ioan Nemțoi üvegművész által készített trófeát és az egyenként 8000 lej pénzjutalmat tartalmazó bankkártyát, hogy válaszoltak a műsorvezető pár rögtönzött kérdésére.

Elsőként Gheorghe Balintot, a bákói Prospero's Group színjátszócsoport rendezőjét szólították a színpadra. Köszönetképpen megjegyezte, jól jön a díjjal járó pénzjutalom, így legalább kifizetheti a felhalmozott adósságai egy részét. 

Biró G. Albert székelyudvarhelyi matematikatanár, a Heuréka Tehetséggondozó Alapítvány igazgatója azt tartotta a legnagyobb megvalósításának, hogy sikerült megváltoztatnia az arányokat a matematikához értő és a leszakadó gyermekek között.

Maria Cleșiu temesvári hegedűtanár az ő egykori mentorát, Subonyi Ildikót idézte, aki szerint a tanár és diák közötti kapcsolat nem az össze-adáshoz, hanem a szorzáshoz hasonlít. Ha ugyanis bármelyik tényező nulla, az eredmény is nulla. 

Eugenia Dogaru, a Buzau megyei Bâscenii de Sus-ból érkezett franciatanárnő arról beszélt, hogy  játszva próbálja tanítani a gyermekeket a francia nyelvre, de ez a játék kíméletlenül komoly. Valószínűsítette, hogy a díj trófeája nem az otthonába, hanem az iskolába kerül.  

Dan Duma aradi karate edző elmondta, nemcsak a tanítványai sportban elért eredményei boldogítják. Az is öröm számára, ha látja, az általa felkészített sportolók az életben is sikeresek.  
Gyulai Béla gyergyószentmiklósi sífutóedző derültséget keltve mondta el, hogy ha elolvad a hó, a teniszezésre összpontosít. 

Haáz Sándor, a szentegyházai Gyermekfilharmónia alapítója beismerte, rendkívüli módon izgul a fellépések előtt, de ez az izgalom aztán a gyermekeket is áthatja, és fokozza a hatást.

Androne Petru Eli a szászvárosi Vlăstarele Orăștiei kórus karnagya elmondta, azt kéri előbb a gyermekektől, hogy a lelkükből énekeljenek. A hang tisztaságát menet közben is ki lehet alakítani. 

Maniu Emese, a kolozsvári vak és gyengén látó gyermekek Hope úszócsapatának az edzője valószínűsítette, hogy az általa felkészített gyermekek nem fognak mindig úszni, de örökre megtanulják, hogy bármilyen akadályt képesek túllépni.

László György kolozsvári klarinéttanár jó hírét az a három zenész is bizonyította, akik Mozart művek előadásával tették ünnepélyessé az eseményt. A tanár sajnálkozva állapította meg, hogy a tanév végén a tanári pályája is lezárul. Elérte ugyanis a nyugdíjkorhatárt. 

A ceremónia végén Gazda Árpád, A Közösségért Alapítvány elnöke is szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta, 2011-ben is meghirdették a Mentor díjat, az év végéig várják a jelöléseket. Azt is megjegyezte, a Ioan Nemtoi üvegművész által elkészített trófea több mint háromkilós, és reményei szerint a díjnak hamarosan eszmei síkon is súlya lesz. 

Az ünnepség a díjazottak tiszteletére szervezett állófogadással végződött.